Antoine de Saint-Exupéry a második világháborúban életét vesztett francia író és pilóta volt. Megrendítően szép meséjében, A kis hercegben egyszerű, de mély igazságokat tár elénk, amelyek talán most még aktuálisabbak, mint korábban.

Idézzük fel most itt a könyv legszebb sorait:

„Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.”

„Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek.”

„Hát akkor ítélkezzél saját magadon –, mondta a király. – Ezt a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

„Nem tudom −, mondta a kis herceg −, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.”

„Az teszi széppé a sivatagot – mondta a kis herceg −, hogy valahol egy kutat rejt…”

„…akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.”

„− Nálatok –, mondta a kis herceg −, az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.

− Nem találják meg –, mondtam.

 − Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…

 − Minden bizonnyal –, feleltem.

 − Csakhogy a szem vak –, tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”

„Tudod…a virágom…felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék…”

Találkozás a rókával:

„− Gyere, játsszál velem – javasolta a kis herceg. – Olyan szomorú vagyok…

 − Nem játszhatom veled – mondta a róka. – Nem vagyok megszelídítve.

 − Ó, bocsánat! – mondta a kis herceg. – Mit jelent az, hogy megszelídíteni?

 − Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

 − Kapcsolatokat teremteni?

 − Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz-, meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz-, meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…”

„Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”

„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…”

„… Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

„…egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

 „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél…az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Forrás:

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Képek: pixabay.com, youtube.com

Címlapkép: youtube.com