Egy nagyon izgalmas sorozattal készültem. Sok-sok kedvenc filmsztárunk elárulta interjúk során, hogy melyik könyv a kedvence. Most ezt osztom meg veletek. Ha érdekel titeket, mit olvasnak kedvenceitek, akkor tartsatok velem. Itt van a második rész.

Hugh Jackman kedvenc könyve – Hermann Hesse: Sziddhárta

A fotó forrása: wikipedia (Dick Thomas Johnson); libri.hu / kiadó: CARTAPHILUS KIADÓI KFT

Nemcsak a filmvásznon, de a színpadon is sikereket ért el Hugh Jackman, akinek több „kedvenc” könyve is van, de egy újságírói kérdésre mégis Hermann Hesse Sziddhárta című művét emelte ki. „Ezt a könyvet akkor kaptam, amikor drámaiskolába mentem. Számomra a színészet volt a legegyszerűbb módja annak, hogy megtudjam, ki vagyok, és miről szól az élet, és ez a könyv, ami egy fiatalemberről szól, aki követi és betartja a szabályokat, de megkérdőjelezi, hogy vajon mi igaz rá nézve – megerősítette bennem azt a hitet, hogy igen, jó úton járok. Sziddhártha kutatása emlékeztető arra, hogy mindig meg kell találnunk a saját igazságunkat. Kicsit lelkes vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban – valószínűleg körülbelül 100 példányt ajándékoztam már el.”

Fülszöveg: "Az elmélyült meditációban megvan a lehetősége annak, hogy megszabaduljunk az időtől, hogy egyidejűleg lássunk minden valaha létezett, létező és eljövendő életet, és lám, abban minden jó, minden tökéletes, minden brahman. Azért az én szememben jó minden, ami van, a halál is, az élet is, a bűn is, a szentség is, a bölcsesség is, a balgaság is, mindennek olyannak kell lennie, amilyen, minden csak beleegyezésemre, csak engedelmességemre vár, mindenhez csupán szeretetteljes egyetértésem hiányzik; így hát nekem csak jó lehet, csak javamra válhat, és semmi sem árthat."

Natalie Portman kedvenc könyve – David Mitchell: Felhőatlasz          

A fotók forrása: libri.hu / kiadó: HELIKON KIADÓ; wikipedia (Gage Skidmore)

"A tudományok, az irodalom vagy a nyelvek számomra sokkal izgalmasabbak, és sosem érdekelt, hogy az egyetem választása esetleg kerékbe töri a karriert. Inkább leszek okos, mint filmsztár!", mondta egyszer egy interjúban a színésznő. Középiskola után beiratkozott a Harvardra, ahol pszichológiát tanult, de hallgatott emellett történelmet, filozófiát és teológiát is. 2003 júniusában diplomázott. A Felhőatlasz filmadaptációja részben Natalie Portmannek is köszönhető, mivel sokáig úgy gondolták, hogy ez az összetett, szerteágazó regény alkalmatlan arra, hogy film készüljön belőle. Amikor Natalie Portman a V mint vérbosszú című filmet forgatta, akkor a film egyik rendezője, Lana Wachowski felfigyelt arra, hogy a színésznő a szünetekben Mitchell könyvét olvassa. Mivel remek kritikát fogalmazott meg a történetről, a rendező úgy döntött, hogy ő maga is elolvassa, és utána született meg benne az ötlet, hogy a könyvet a mozivászonra vigye. Portman azt mondta a könyvről egy interjúban: „Három éven keresztül ezt a regényt adtam mindenkinek ajándékba. A Felhőatlasz hat történetet mutat be, amelyek különböző időkben játszódnak, és különböző műfajban íródtak. Az egyik történelmi fikció, a másik hetvenes évekbeli thriller, de van közte posztapokaliptikus történet is. Ez az egyik legszebb, legszórakoztatóbb, de a legnagyobb kihívást is jelentő könyv – valami, ami minden figyelmedet leköti.”

Fülszöveg: „David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. A könyvben kibontakozó történetek, a zaklatott életű ifjú zeneszerző Felhőatlasz szextettjének hangszereihez hasonlóan, hat különböző hangon szólalnak meg, mindegyik 'a maga sajátos kifejezésmódján, hangsorán, hangszínén'. Ahogy a zeneműben a hangszerek, a könyv első részében 'a szólók sorra megszakítják egymást', majd a másodikban 'sorra befejezik szólamukat'. Mindegyik történet önmagán túlmutatva keresi a választ az élet nagy kérdéseire. Ki irányítja a sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltban, az előző életek során elkövetett hibákból? Az összefonódó sorsok szólamait a keresztutalásokkal és visszatérő motívumokkal átszőtt Felhőatlasz tökéletes harmóniaként szólaltatja meg az olvasóban.”

Alec Baldwin kedvenc könyve – Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

A fotó forrása: wikipedia (Gage Skidmore); libri.hu / kiadó: GEOPEN KÖNYVKIADÓ

Alec Baldwin az 1980-as évek elején a televízióban kezdte pályafutását a The Doctors című szappanoperában, majd 1985-ig még két sorozatnak volt szereplője. Néhány tévéfilm után 1987-ben debütált a moziban. A következő évtől már ismert sztár lett olyan filmekkel, mint a Keresztanya (1988) vagy a BeetleJuice (1988), 1990-ben pedig a Vadászat a Vörös Októberre révén felkerült a csúcsra. Bár az utóbbi időkben nem a filmjeivel került címlapokra, hanem a körülötte lévő botrányok miatt, de ezt most inkább hagyjuk, hiszen sokkal izgalmasabb, ha a könyvek iránti rajongásáról beszélünk. Alec Baldwin ugyanis nagyon szeret olvasni, és nemrég elárulta azt is, hogy melyek a kedvenc könyvei: „Nos, gyerekkoromban a kedvenc könyvem a The Phantom Tollbooth volt (szerkesztői megjegyzés: Norton Juster írta). Imádtam azt a könyvet. És most minden életrajzot. Tetszett John D. Rockefeller életrajza, tetszett Lindbergh életrajza, David McCullough bármelyik könyve, tetszett Joseph Kennedy életrajza. Szeretem azokat a könyveket, amelyek bármilyen drogkartell történetét mesélik el – Pablo Escobar –, ahogy ezek a srácok élik azt a teljesen őrült életet, olyan, mintha egy Warner Bros filmet néznék." Egy interjú során pedig azt is elmondta, hogy a regények közül Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót című könyve áll hozzá a legközelebb: "Bizonyos szempontból a történetben megszeretett szereplők rosszabb helyzetben vannak a végén, de bölcsebbek, és a családtagok még mindig ott vannak egymásnak. Ez egy nagyszerű történet az életben előforduló nehézségekről és a továbblépésről, jelentsen ez bármit is.”

Fülszöveg: "Az alabamai Maycomb városában utolsó gondtalan nyarát tölti egy testvérpár, Jem és négy évvel fiatalabb húga, Scout. Az őket anya nélkül nevelő Finch ügyvéd megpróbál tökéletes apaként viselkedni, ám neki sem könnyű. Izzik körülötte a levegő: egy színes bőrű férfit véd a bíróságon. Ráadásul váratlan események, misztikus jelenések, nyugtalanító hírek zavarják meg a család nyugalmát. A gyerekek élete is gyökeresen megváltozik: a felnőtté válás varázslatos és fájdalmas útja immár elkerülhetetlen számukra..."

Bill Murray kedvenc könyve – Albert Camus: A pestis

A fotó forrása: libri.hu / kiadó: JELENKOR KIADÓ; wikipedia (Harald Krichel)

Mostanra a világ egyik legnagyobb színészét Bill Murray-t olyannyira nem érdekelte a színészet fiatalabb korában, hogy saját és mások emlékei szerint is pocsékul játszott az iskolai színielőadásokon. Orvosnak készült, de a filmszeretők szerencséjére végül a filmvilágban kötött ki. Bill Murray nagyon szeret olvasni, és többször is beszélt már arról, hogy kedvenc írója Mark Twain, az amerikai történelem egyik legtermékenyebb humoristája. A komikus filmsztár 2016-ban még a Mark Twain díjat is megkapta a humoráért. Erről korábban így beszélt: „Nos, a kedvenc íróm Mark Twain. Okos és vicces. Huckleberry Finn történetét nagyon szeretem, különösen azt a fejezetet, amelyet a puristák utálnak. Mark Twain egy olyan író, akin a lehető legjobban szórakozom. De a kedvenc könyvem mégsem tőle van. A kedvenc könyvem Albert Camus pestisjárványa.” 

Fülszöveg: "A pestis a 20. század egyik legkülönösebb, legnagyobb hatású, sokak szerint legjelentősebb regénye. Egy békés kisvárosban szörnyű járvány üti fel a fejét, az ott élők tanácstalanul, tehetetlenül, végül fásultan törődnek bele az elkerülhetetlennek tűnő pusztulásba. Rieux doktor azonban nem adja fel, harcol az értelmetlen végzettel. Az orvos és a városlakók sziszifuszi küzdelme a helytállás és szolidaritás megannyi lehetséges formáját, az emberben rejtőző jóság erejét példázza. Camus 1942 szeptemberében, a németek által megszállt Franciaországban kezdte írni regénye első változatát, amely végül a háború után, 1947-ben látott napvilágot. Kevés remekműnek adatott meg, hogy már megjelenése pillanatában átütő sikert arasson. A kortársak A pestisben a megszállás idején adódó választási és cselekvési lehetőségek krónikáját látták; mára azonban világossá vált, hogy jelentősége messze túlmutat korának aktualitásain.”

Jessica Biel kedvenc könyve – F. Scott Fitzgerald: Az éj szelíd trónján

A fotó forrása: wikipedia (Georges Biard); libri.hu / kiadó: EURÓPA KÖNYVKIADÓ

Jessica Biel pályafutását musical énekesnőként kezdte, majd beválogatták a Hetedik mennyország című családi drámasorozatba, melyben 1996 és 2006 között a főszereplő Mary Camdent alakította. 1997-ben szerepelt az Ulee aranya című filmdrámában, Young Artist Award-ot szerezve. Ezt követően olyan, változatos műfajú filmekben tűnt fel, mint A vonzás szabályai (2002), A texasi láncfűrészes (2003), a Penge – Szentháromság (2004), A mágus (2006), a Férj és férj (2007), a Valentin nap (2010), A szupercsapat (2010), Az emlékmás (2012) és a Hitchcock (2012). Jessica Biel olvasni is nagyon szeret, s bár a 20. század egyik legnagyobb novellistájának, F. Scott Fitzgerald-nak A nagy Gatsby a leghíresebb műve, a színésznő egy másik könyvét választotta kedvencének. Az éj szelíd trónján című műről az alábbiakat mondta egy interjú során: „Sokszor elolvastam már, és egyszerűen imádom. Tragikus, de úgy hiszem, hogy a tragédiák jók nekünk: elolvassuk őket, és rájövünk, hogy talán nem is csináljuk olyan rosszul a dolgainkat, sőt rendben vagyunk.”

Fülszöveg: "Scott Fitzgerald neve elválaszthatatlanul összefonódott az első világháborút követő zaklatott évtizeddel – a csillogóan, tombolóan kétségbeesett jazz-korszakkal – és a modern amerikai irodalom szabálytalan klasszikusaival: az Elveszett Nemzedékkel. Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, Az éj szelíd trónján is a kor és a nemzedék alapélményét örökíti meg: a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja. Egy rendkívül tehetséges, elbűvölő egyéniségű, nagy reménységű fiatal amerikai elmegyógyász beleszeret gyönyörű betegébe, és vállalkozik rá, hogy egy életen át férje, ápolója, biztonságot jelentő támasza lesz. A házassággal azonban nemcsak a szerencsétlen lányt köti magához, hanem a fatális szerencsét – egy mesés vagyont – is. A pénz gyilkos hatalom: kikezdi a nemes értékeket, összezilálja a harmonikus kapcsolatokat, elemészti az embert. Az Amerikai Álom fájdalmas, kegyetlen kritikája a regény: a hamis illúziók szétfoszlanak, s a káprázatoktól megszédített, olcsón ellobbant életek sivár maradéka: a marék keserű hamu."

Forrás:

redbookmag.com

proofreadingservices.com        

oprah.com

ranker.com

libri.hu

wikipedia

Felső kép: pexels